-Delikvens! Ez te vagy? Hála Istennek! Hát persze! Már azt hittük, elvesztettünk!
-Akkor ide azzal a rohadt gépmadárral Fegyvermester, de gyorsan! Nincs sok időnk!
-Ez Pancser volt? Megvagytok? Mindketten? Imádom ezt a napot! Màris indulunk! Mik a koordinátáitok?"
"-Tehát mindketten kiszabadultatok, leàlltak a kólásrendszerek, és a teljes 2950-es squad a börtönerőmű légterébe tart?
-De csak mi ketten maradunk ott.
-Azt majd mi megmondjuk. Pillanatnyilag elsődleges feladatunk a kettőtök épségét biztosítani, és ennek érdekében akàr ellenetek is szegülhetünk.
-Mióta ilyen kreatív a köztársaság?
-Mióta a faterod önállósított minket, aztán bevetésen eltűnt. Szóval vita lezárva. Ha maradni kell, mind maradunk.
-Hagyd csak, talán könnyebb is lesz így. Valaki nyújtana egy mikrofont, és megnyitná a telecomokat, hogy mindenki hallja? Nem, nem veszem le a sisakot. Köszönöm!"
"-Minden rendben?
-Kicsit sokkoltad a csapatot.
-Nem jószántamból.
-Hozzá vagyunk szokva a lehetetlen küldetésekhez. Ez is menni fog. De nem gondoltam volna, hogy egy fazon a múltból így meg tudja lepni akkár egyikünket is. Biztos, hogy sugárfertőzött vagy?
-Ha a Geiger félre mérne is, tesztelem a hatást.
-Hogyan?
-A szemetebb vallatótiszteket megölelgettem.
-És?
Két halott, egy súlyos beteg.
-És akkor te hogy élsz még?
-Többek között a gyógymóddal zsarolnak. A ruha életben tart még egy darabig, de ha záros időn belül nem kerülök kezelésre...
-Mennyi idő?
-Azt mondják, négy-öt nap.
-Pontosan hová megyünk Pakson?
-Megőriztem valakit szép emlékeimben. Nála tanyázhatunk."
