31

"Szerelem. Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés."
(Fodor Ákos)


-Hiányzol.
-Itt vagyok.
-Akkor is hiányzol.
-Mármint, hogy? ...vagy nem tudom...
-Hiányzol. Fáradt vagy, nem vagy boldog, teli van a tököd mindennel. Megint rossz minden. Én sokat örülök, és sok mindennek, de neked mindig rossz kedved van. Haragszol rám apróságokért, és menten felkapod a vizet mindenen. Ha itthon vagyok az a baj, ha a dolgomat végzem, meg az. Ha a színházban vagyok, az zavar, ha sokáig dolgozom, azzal van gond, ha pedig nem csinálok semmit, az dühít fel. Tudom, hogy nehéz, és hogy az sem vigasztal, hogy nekem is az. Csak nem tudom, hogyan tehetném jobbá a dolgokat. Szeretnélek megölelni, elhúzódsz, vagy dacból nem bújsz ide. Aztán megbántasz. És utána már odabújsz. Vagy van, hogy magadtól is, de általában olyankor, amikor valamiért pont nem jó, vagy nem lehet.
-Jó, tudom.
-Beszéljük meg. Oldjuk meg.
-Sajnálom.
-Miért van ez?
-Nem tudom.
-Az nem valódi válasz. Valami oka biztosan van.
-De én nem tudom. Gondolkozom rajta, és akkor sem értem. Azt tudom, hogy nehéz most neked is... Delikvens. Így hívnak mostanában igaz? Azaz... majd akkor így fognak. És már nem élsz majd. És én?
-Nem tudom. Nem mertem megkérdezni.
-Igazán nem tudsz semmit rólunk?
-Lesz egy fiunk.
-Az jó, és lányunk is lesz, ahogy tervezzük?
-Azt nem tudom.
-Hogyhogy? És legalább tudod a fiú nevét.
-Csak a becenevét. Pancser.
-Hát... nem egy bizalomgerjesztő név.
-Csak egy kormányt irányít. Végül is, elég sokra viszi.
-És ettől pancser?
-Nem, azt hiszem azért, mert komolyan is gondolja. Őszintén. De ezért követik olyan sokan. Akár vakon is.
-És akkor te minek kellesz oda?
-Vigyázni rá, és segíteni. De most már csak egy kicsit kellek.
-Veled megyek.
-Azzal csak te is veszélyben lennél.
-Nem érdekel. Ehhez nekem is jogom van, és teljesen kihagytok belőle. Ráadásul a tudásommal segíthetek is.
-Igazad van. Én mégis féltelek.
-Én is téged. Minden egyes alkalommal, amikor elindulsz hozzájuk, és egész végig amíg oda vagy, rettegek hogy soha többé nem látlak. Aztán megérkezel. Minden este, de nem tudom, közben mennyi időt töltesz odaát. Most meg a lábad. Féltelek. Azt érzem, nélkülem öregszel, pedig éppen ez az, amit együtt szeretnénk. Ott vagy és én nem lehetek veled. És ott a fiunk. És egy jövő, amire vigyáznod kell. A kettőnk jövője. És én eljátszom, hogy értem, és persze bízom benned, és teszem itthon amire kérsz, de félek, érted? És nem értem. És érteni akarom. És ott lenni. És segíteni. Eleinte féltem. Azaz nem. Most is félek. De melletted a helyem, neked pedig mellettem.
-Ez a baj.
-Nem tudom. Ez is.
-Gondolkozunk rajta még egy kicsit, és aztán kitaláljuk, és megoldjuk, jó?
-Ühüm.
-Ide bújsz?
-Ühüm.
-Jó éjszakát!
-Jó éjt!
-Dömdödöm!
-Dömdödöm.

30

"-Cefet szarul vagyok.

-Hmm?

-Teli van a tököm, nem találom a helyem, és úgy egyáltalán elegem van az egészből.

-Te elmehetsz. Neked van hová.

-Nektek is lehetne.

-Azon dolgozunk.

-Szerintem meg nem. Most versenyt futunk mindennel. A "kormánnyal" a kólásokkal, az emberekkel, és sok helyütt saját magunkkal is.

-Van jobb ötleted?

-Van. Mi lenne, ha ezek közül választhatnál egyet?
-A kólásokat szeretem püfölni.

-De nem az lenne a legnehezebb, ezért nem is azt választanád.

-Seggfej vagy.

-Miért ne választanánk olyan ellenfelet és terepet, amit ismerünk?

-Komoly házi feladat lenne felkészülni rá. És akad itt néhány paradoxon.

-Tudom. Ez hozzá tesz még egy feladatot. Rögtön az elejére.

-Hmm?

-Meg kell győznöd engem."

"-Mindenki kész.

-Szükséges adatbázisok megvannak?

-Csókosnál.

-Pénz?

-Zsákokban.

-Sok sikert.

-Biztosan itt maradsz?

-Addig én szórakoztatom az ellenfeleinket.

-Időpont? 

-Egy hónappal az előtt, hogy felültem a metróra. De nagyon figyeljetek. Ennek az időnek elégnek kell lennie mindenre. Ha nem érem el, most nem vagyok itt.

-Vigyázz magadra!

-Van egy csomó kütyüm. Meg leszek!"

29

"-Ez viszonylag könnyű volt.
-Nem állítanám, hogy mindannyiunknak.
-Az eredményhez képest nézem a befektetett munkát, és az útközben szembepofátlankodó Murphy törvények számát.
-Fejtsd ezt ki légyszíves!
-Figyelj! Nem esett el senki. Nem került fogságba sem senki... már a Bartholomeo dokit kivéve, de ő a mi foglyunk, az nem számít. Muníció is van még rendesen. És két nap pakolás és rejtőzés után, itt lebegünk a csodálatos, magyar éjszakában. Fejünk felett halkan süvít a szovjet teherszállító helikopter rotorja. Alattunk himbálózik az erőmű teljes orvosi részlege egy hatalmas konténerbe rámolva. Itt állunk állig fegyverben, Alex kezében távcsöves puskával fürkészi az éjszakát. Én azt mondom, ez viszonylag könnyű volt.
-Ha nem számoljuk, hogy az erőmű biztonságosabb felét kis híján leromboltuk, a másikat lezártuk, kétszer leestél a helikopterről és kevés híján kiszakadt a vadonat új bokám a barom börtönigazgató jóvoltából, tulajdonképpen igazad van.
-De?
-De."



"-Mennyi még?
-Nyolc és fél perc.
-Alex?
-Kólások.
-Nekik mennyi?
-Hála "korszerű" szállítóeszközünknek ezek három percen belül lőtávolban lesznek.
-Neked, vagy nekik?"



"-Azt a csinnadrattát!
-Leesett nem?
-Épp időben. De te, ezek ha holnap itt fognak helyszínelni a bázisunk tetején, én nem leszek boldog.
-Nyugodj meg Pancser, megoldom.
-Ettől félek én is.
-Mi kiszedjük amire szükségünk lehet, és reggelre a Borsodiak elhordanak minden fémhulladékot.
-Féltem, hogy valami ilyesmit mondasz.
-Ne félj, amíg engem látsz!"

"-Meg van mindenünk?
-Meg, Delikvens.
-Mindenki rendben?
-Gyomor ülepe be fog kékülni, de ő tűzszerész, nem a páncélos gimnasztika megtestesítője.
-Majd bele tanul. Mi lesz a ronccsal?
-Alex.
-Hermetikusan zárunk, és kettőzzük az őrséget. Rádiócsendet akarok, de minden frekvenciát figyeljünk!
-Hiányoztál főnök!
-Hát még hogy fogok!"

20

"-Az ott már a kólások légtere.

-Szálljunk le! Innen furgon. A helikopter maradjon elérési távolságon belül. Csókos, maradj Főnökkel és ha jelzek, süsd ki a légvédelmet mielőtt bejöttök!

-Ahogy akarod, api!

-Kituno, tiéd a fedélzeti fegyverzet. Vigyázz a fiúkra!

-Parancs, értettem!

-Zoé, Gyomor, Bunkó és Alex, irány a furgon!

-Ki vezet?

-Gyomros jön."

"-Azt remélem, hogy nem lesz nagy kaland bejutni! Ha pedig bent vagyunk, magunkra zárom a raktárat amíg felöltöztök, aztán szabaddá tesszük az utat a gépnek. 

-Eddig jók vagyunk. Az ott a bejárat?

-Az. Ne állítsd le a motort! Csak nyitom és gurulhatsz.

-Siess!"

28

"-dr. Bartolomeo Francis Gastone Kovács!
-Ööö... igen?
-Egy pár napra beköltözünk!
-Hát persze. Persze persze... mi sem természetesebb. De, ha szabadna kérdeznem... kicsodák is maguk pontosan?
-A 2950-es osztag Apikám, és ha nem figyelsz magadra, ez a színes szeretetcsomag itt mellettem beleaplikálja a segged a műtőasztalodba.
-De... de egészen pontosan melyik színes szeretet csomag.
-Hát, mondjuk mindet kipingáltuk erősen, de az a két Matyó mintás konzervdoboz adja itt a parancsokat, őrájuk koncentrálj!
-Matyó? Pedig kezdtem remélni, hogy olaszok. Mindig élmény olaszokkal találkozni. Már az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára olaszt.
-Te Delikvens! Ez a fickó nagyon nem patent!
-Tudom Csókos, de a kezei csuda dolgokat tudnak néhány szikével és számítógéppel.
-Azok a kezei. A többit attól még diszpozálhatjuk, ugye?
-Delikvens! Maga az?"

"-És most?
-És most megszerezzük az erőmű alaprajzát.
-És azzal mit kezdünk?
-Gyomor robbant rajta egy bejáratot.
-Te elnök úr, én komolyan szeretek robbantgatni, de biztos vagy benne, hogy atomerőművel kellene kezdenem?
-Nem azt mondtam, hogy az egészet, csak egy új ajtót amin befér... kilenc t.a.l.o.s.
-Azért ezen el kellett gondolkodnod.
-Ja, téged itt akartalak hagyni.
-Hülye vicc. De minek akarsz bemenni az erőműbe?
-Van egy sejtésem. És dr. Bartolomeo Francis Gastone Kovács mindjárt alá is támasztja itt mellettem.
-Természetesen. Állok rendelkezésére, Delikvens. De mit is?
-A börtönparancsnok.
-Raoul? De őt nem kell alátámasztani.
-Sugárbeteg volt ugye?
-Honnan tudja?
-Nem a stressztől hullott ki a haja foltokban.
-Ebben van valami.
-Viszont már nem az.
-Ez is igaz.
-Ki gyógyította meg?
-Jómagam.
-De nem itt.
-Nem.
-Tehát bent.
-Tehát bent.
-Van még kérdés?
-Ööö.. nekem akadna egy.
-Igen Doki?
-Arra már rájöttem, hogy én is magukkal megyek.
-Mindig is az eszéért szerettem.
-Á... akkor nem kapok ilyen páncélt.
-Okos."

"-Kopp, kopp!
-Az áldóját!
-Ezt most csak a cenzúra miatt mondod.
-Nem, ezt egy tucat rohadtul ijesztő, színes, mázas konzervdoboz miatt mondom, akik épp most robbantották rám az irodám egyik falát.
-Hívd a biztonságiakat! Ne, várj! Felesleges. Velük már találkoztunk útközben.
-Mivel nincs születésnapom, ti nem a partira rendelt bohócok vagytok, ergo valami mástól van ilyen rohadtul vicces kedved! Világosíts fel, mi is az egészen kimerítően pontos oka annak, hogy nem tudtatok kopogni?
-Én kopogtam."

27

"-Alex, megvan még az a helikopter?

-Delikvens! Ez te vagy? Hála Istennek! Hát persze! Már azt hittük, elvesztettünk! 

-Akkor ide azzal a rohadt gépmadárral Fegyvermester, de gyorsan! Nincs sok időnk!

-Ez Pancser volt? Megvagytok? Mindketten? Imádom ezt a napot! Màris indulunk! Mik a koordinátáitok?"

"-Tehát mindketten kiszabadultatok, leàlltak a kólásrendszerek, és a teljes 2950-es squad a börtönerőmű légterébe tart?

-De csak mi ketten maradunk ott. 

-Azt majd mi megmondjuk. Pillanatnyilag elsődleges feladatunk a kettőtök épségét biztosítani, és ennek érdekében akàr ellenetek is szegülhetünk.

-Mióta ilyen kreatív a köztársaság?

-Mióta a faterod önállósított minket, aztán bevetésen eltűnt. Szóval vita lezárva. Ha maradni kell, mind maradunk.

-Hagyd csak, talán könnyebb is lesz így. Valaki nyújtana egy mikrofont, és megnyitná a telecomokat, hogy mindenki hallja? Nem, nem veszem le a sisakot. Köszönöm!"

"-Minden rendben? 

-Kicsit sokkoltad a csapatot.

-Nem jószántamból.

-Hozzá vagyunk szokva a lehetetlen küldetésekhez. Ez is menni fog. De nem gondoltam volna, hogy egy fazon a múltból így meg tudja lepni akkár egyikünket is. Biztos, hogy sugárfertőzött vagy?

-Ha a Geiger félre mérne is, tesztelem a hatást.

-Hogyan?

-A szemetebb vallatótiszteket megölelgettem. 

-És?

Két halott, egy súlyos beteg.

-És akkor te hogy élsz még?

-Többek között a gyógymóddal zsarolnak. A ruha életben tart még egy darabig, de ha záros időn belül nem kerülök kezelésre... 

-Mennyi idő?

-Azt mondják, négy-öt nap.

-Pontosan hová megyünk Pakson?

-Megőriztem valakit szép emlékeimben. Nála tanyázhatunk."

26

"Van úgy, hogy az ember nem képes szavakba önteni amit gondol. Van úgy, hogy a frusztráltság és a tehetetlenség düh formájában éri el végkifejletét, és a legjámborabbak vére is felforr. Rendszerint a szelíd lelket ilyenkor megérinti az őrület szikrája, és csak a jósors tudja, hogy végül futni hagyja-e?"

"-Vezérigazgató úr!

-Mit akar, Wesserschmidt?

-Az információs központ!

-Mi van vele?

-A teljes védelmi rendszerünk felügyelet nélkül maradt?

-A köztársaság?

-Nem. Raoul Mitterberg, egy idős színesbőrű programozó lezárta az iroda összes ajtaját, és lelőtte minden munkatársát."

"-Apa!

-Pancser! Hol vagy?

-A szomszédban. Kelj fel! Bent van veled a ruha?

-Bent.

-Vedd fel, és törd át a falat!

-Figyelnek. Ránkrobbantják ezt a szart.

-Ha tudnák sem mernék, de nem is tudják. Senki sem látja ami most történik. 

-Hogyhogy?

-Valami gebasz van. De nem adok többet öt percnél és a nyakunkon lesznek."

"-A ruha?

-Marad, túl veszélyes. Pendrive van benne?

-Van.

-Teljes letöltés, aztán spuri.

-Az megvolt.

-Akkor dobd le és vegyüljünk! Bármilor magukhoz térhetnek.

-Nem merem.

-Miért?

-Sugárfertőzött vagyok.

-Mi van?

-Paks.

-Bazdmeg, Delikvens!

-Nyugi, benttartja. Azt megoldották.

-Gyere!

-Hová?

-Elbújunk. 

-De a ruhát megtalálják. Menj, nekem vissza kell mennem, nem sok választásom van, de te szabad vagy. Ez volt a lényeg. 

-De te nem halhatsz meg. 

-Nem is fogok. Még itt vagy, kölyök!

-Ne szólíts így, most egyidősek vagyunk.

-Az apád leszek.

-De ne várd el, hogy most le vágjam a kezed!

-Nem kéne. Elég az az egy végtag ami oda lett. 

-Tehát most. Soha nem mondtad el, hogyan történt.

-Itt a közelben rámoltunk ki egy raktárat. Ahogy már kifelé indultunk, megjelent néhány kolaautomata. A többi már történelem.

-RPG?

-Elejtettem egy gránátot.

-Elég pancser húzás.

-Családban marad.

-De azért gyere velem!

-Mi jár a fejedben?

-Tudok egy helyet, ahol minden adàs zavarva van. 

-Rosszul hangzik.

-Nézd a jó oldalát, újra láthatod az erőművet!"

25

"-Nem történik semmi. Egyáltalán semmi.

-Csodálkozol?

-Az elmúlt. Most unatkozom.

-Ahogy jöttem, egy köztársasági konvolyt láttam a falak mellett elhaladni. Fekete zászló volt minden kocsin.

-Remélem engem gyászolnak!

-Miért?

-Mert ha a fiamat, ez a város égni fog."

24

"-Ennek mi értelme volt?

-Hogy tudj járni. A többi csak extra.

-Miért ér meg neked ennyi cécót, hogy járjak?

-Mert haszontalan vagy magatehetetlenül. Így egyrészt műtöttem egy jót, másrészt egy héten belül talpon leszel. Nincs nekem gyomrom hogy feleslegesen hagyjalak meghalni, a szemétlerakó viszont nem az a hely, ahol lábatlankodni lehet. Majd meglátod. Mindenesetre segítek talpraállni, a többit te döntöd el.

-Nem kérsz cserébe semmit?

-Hogy ne sokat légy láb alatt, és tartsd meg a jó öreg Dokit a szép emlékeid közt.

-Ez kamu.

-Persze, hogy az. Mész az erőműbe dolgozni a többi barommal.

-Mit?

-Az évek során valahogyan fegyvergyárrá alakult az épület.

-Most montad, hogy sugárzik.

-És mit gondolsz, mennyit adnak a cégek radioaktív lövedékekért és robbanófejekért?

-De ki fogja használni őket, ha sugárzanak?

-Ejj, fiam! Hát aki nem tudja.

-Mikor tudok majd járni?

-Holnap elkezdhetsz rálépni. Úgy néz ki, a szervezeted befogadja az implantot."

"-Teljes név?

-A 2950-es Delikvens.

-Tizenötös öltöző, százhetes szekrény. A szerszámokat munkafelvételnél a kettes állásnál veszi át. Ha ott tizenöt perc alatt nem jelentkezik, keresni fogjuk. Azt ne várja meg!"

"-Rég láttam bárkit is a híres kóláscégtől. Minek köszönhetem a látogatást?

-Keresünk valakit.

-Az újrahasznosítás egészen az én reszortom. 

-Megfizetjük.

-Mennyi?

-Egy.

-Ha! Kettő.

-Ne hergelj, nem akarod hogy rád szálljunk.

-Három! Egy fegyvergyáros rabszolgakereskedővel beszélsz, aki többek között nukleáris fegyvereket is gyárt.

-Három.

-Hogy hívják?

-A 2950-es Delikvens. Két hete hoztuk be.

-Ó, saját szemét? A papírok szerint volt olyan hülye, hogy ezen a "néven" jelentkezett be, de nem fogsz örülni.

-Nem biztos, hogy hülye volt. Mi a baj vele? Meghalt?

-Rosszabb. A kettes álláson dolgozik.

-Pedig kivisszük.

-Ahogy itt az ellenérték, kiküldöm a tetőre. De nem pazarlok őrt rá, onnantól a ti dolgotok, hogy ne szökjön meg.

-A szimatom azt súgja, nem fog."

"-Feltartott kézzel lépjen előre és feküdjön a kapszulába!

-Bent letehetem a kezem?

-Köszönjük!"

"-Hol vagyok?

-Mit gondol?

-A kólaautomata hegy tetején és maga egy cseresznye ízű unikornis.

-Szerencséje, hogy sugárbetegeket nem ütök meg.

-Már értem, minek ez a sok karantén. Magának szeretethiánya van. Jöjjön, megölelem. 

-Maradjon ülve, vagy lelövöm, mint egy kutyát!

-Ahhoz túl sokba kerültem maguknak. Na jöjjön csak!"

"-Ez egy elmebeteg.

-Meglátjuk!"

"-Kedves elnök úr!

-Kérem, maradjunk inkább a Delikvensnél!

-Tehát, kedves Delikvens. Tudja, hogy ki vagyok én?

-A fogtündér? Mindig gondoltam, hogy a sok kóla jót tesz majd az üzletének.

-Valami olyasmi. Azt azért gondolom tudja, hogy miért van itt?

-Gyanítom, hogy feltörték a páncélom memóriáját.

-Maga számított erre.

-Miből gondolja?

-Lássuk csak! A saját nevét adta meg, nem is próbált megszökni, és nem tűnik túl meglepettnek a történteken.

-Van egy cigije?

-Van.

-Köszönöm! Tehát, hogyan tervezi kihasználni a genetikai adottságaimat?

-A fia kemény fickó. Nem tört meg. Magának viszont van vesztenivalója. Ha jól sejtem, Pancser még meg sem fogant. Nem is beszélve az országmegváltó felkelésekről.

-Hallgatom!

-Ha nem kap kezelést, egy éven belül meghal. Ha a fogjunk marad, soha nem jut haza. És mivel maga itt van, a fia életbentartása már nem érdekünk.

-Azt akarja, hogy nyissam ki a raktárakat maguknak, és segítsek a köztársaság ellen, hogy megszerezhessék az időgépet.

-És hogy mindezzel lerombolja amit eddig épített.

-Rám akarjàk adni a páncélom?

-Némi módosítás után. Alkalmassá tesszük a sugárzás leárnyékolására, és természetesen nem hagyhatunk sem fegyvert, sem kommunikációs eszközt a szerkezetben.

-Majd hógolyózom."

"-Ugye megmondtam? Hibbant.

-Valami nem stimmel. Folyamatos, megerősített őrzést neki.

-Te félsz tőle? Szerinted is őrült?

-Nem. Szerintem túl nyugodt. Borsódzik tőle a hátam."

23

"-Mi van?

-A bokám!

-Melyik?

-A bal.

-Hajnal kettő van. Te meg itt nem létező dolgok miatt üvöltesz. 

-Arra ébredtem, hogy fáj.

-Figyelj, a bal lábad térdalatt egy titànium ötvözet bionikai remekmű, beépített kütyükkel. Az a boka egy rakás dolgot csinál, de fájni nem tud. Fantom fájásokkal meg ne keltegessél felfele!

22

"-Hol vagyok?

-Remek kérdés, kedves... Hogy is hívnak?

-Delikvens.

-Igazán örvendek! Az én nevem dr. Bartolomeo Francis Gastone Kovács, de szólíts nyugodtan Dokinak.

-Tehát?

-Mi tehát?

-Hol vagyok?

-Á igen. A szemétlerakóban. 

-Hol? 

-Hihetetlen, mondjuk az akcentusod fura volt. Te nem idevalósi vagy, jól gondolom?

-Egészen jól.

-Történelem lecke?

-Jöhet.

-Nos, hozzávetőlegesen tizenöt évvel ezelőtt egy robbanás következtében működési rendellenesség lépett fel az erőműben...

-Paks?

-Paks.

-Figyelek.

-A hiba elhárítása után a környéket lakhatatlanná nyilvánították a szivárgó sugárzás miatt, és az erőművet 15 kilometeres körzetével egyetemben lezárták. Azóta minden nem kívánatos hulladék itt landol. Akár kémiai, akár szerves. A cégeknek kényelmes és olcsó, ráadásul a területet kőfallal vették körül, és jobban őrzik mint az országhatárokat. 

-Tehát ez egy radioaktív börtön, és szemétlerakó?

-Nyersfordításban.

-De hogy kerülök én Paksra?

-Ahogy a nyakadra égetett jelet és vonalkódot nézem, a kólás cég szemetével.

-És mi ez a hely?

-A rendelőm, ahol összefoltoztalak.

-És miért vagyok az ágyra szíjazva?

-Már meg ne haragudj, de időnként valódi okai is vannak annak, hogy valakit ide dobnak. Az ember nem lehet elég óvatos. Ráadásul a sebeid alapján nem kevés lövést és robbanást kaptál be, mielőtt leszakadt a lábad.

-ÚRISTEN! Bassza meg, bassza meg, bassza meg!

-Tehát nem sok mindenre emlékszel. Ne aggódj, nekem csak úgy érsz valamit, ha mindkét lábad mozgatható. 

-Az mi?

-Aminek látszik. Egy pofás kis kiberláb. Ha szabad lenne a kezed, megtapogathatnád a tarkódba ültetett chipet ami a neuroimpulzusaidat elektronikus jelekre fordítja. Alapvető módosítás amire minden kiberbeültetés épül. A lábad pár napon belül jobb lesz, mint a régi. Persze, csak ha az implantot befogadja a szervezeted.

-És ha nem?

-Az manapság már igen ritka, de tekintve, hogy az előző gazdája mennyi ideig volt halott, mielőtt hozzám került, és a tény, hogy a rendelőm tisztasági szempontból messze alulmúlja a kívánalmakat, a fertőzésveszély valamivel csökkenti a befogadási esélyeket. 

-Bazdmeg!

-Akkor most beültetem. Bocs, de altató nővérem nincs."

21

"-Én nem fogok itt megdögleni! Èrted? Én rohadtul nem fogok ebben a szarban megdögleni!

-Várj!

-Bazd meg! Bent van a rohadt furgon, a raktérben. Zsúfolásig pakolva páncélokkal, meg lőszerrel, meg még vagy két raklap fokozottan robbanásveszélyes szar mellette. Ez a gép egy dinoszaurusz, azok meg ott a legùjabb fegyverzettel szerelt kóla-automatàk, ès kurvàra senki nem szólt, hogy az ő R.I.P.-eik jetpackekkel a hàtukon flangàlnak.

-Delikvens mèg nem èrt ki.

-A többiek beszàlltak màr?

-Be.

-Akkor most vagy raksz egy golyót a fejembe, vagy vègignèzed ahogy felszàllunk, mert mèg tíz màsodperc ès tènyleg nem lesz esèlyünk eltűnni."

19

"-Sört?

-Van?

-Hogyne! A tilalmak a diktátorokkal buktak. Ugyan külföldről maximum csempészünk, de itthon mindig is volt aki zugtermelt. Legalitásba lépve erősen fellendült az üzletük.

-Akkor naná!"

"-Mi a helyzet ezzel a Kituno lánnyal? Miért jött ennyire zavarba?

-Kislány volt 2041-ben, és ott volt amikor lementünk a metróba az Arany Jánoson. Te és Pancser vagytok a hősei azóta. Megszállott lett, katonának állt. Bekerült az elitbe is, de Pancser egy küldetés után nyugdíjazta. 

-Kicsit korainak tűnik.

-Papíron máshogy oldotta meg.

-Hogyan?

-Elvette feleségül.

-Micsoda? Mi pedig a nyakára hozzuk a bajt?

-Inkább közelebb vagyunk, baj esetére.

-Én pedig bele számoltam az osztagba. Semmi esetre sem jöhet velünk. 

-Egy talos védené meg a legjobban, és szükségünk is van rá. 

-Majd hozunk neki egy ruhát. De nem fogom kockáztatni az életét.

-Arról döntsön ő! Neki is ugyanolyan fontos Pancser, mint neked."

"-A terv? 

-Néman be, hangosan ki. Mivel megyünk?

-Vár kint egy kiszuperált orosz csoda a hangár előtt. Kicsit kipofoztuk. 

-Ki vezeti? 

-Aki szerezte. Főnök.

-Remélem ez jobban megy neki, mint a vonatrablás!"

"-Uram... Delikvens, beszélhetnénk?

-Bökd ki, Kituno!

-Csak biztosítani akarom affelől, hogy az én dolgom Pancserral, nem fogja befolyásolni a teljesítményemet az akció során.

-Rendben. Köszönöm! Akkor tíz perc múlva a hangárnál a többiekkel!

-Köszönöm!"

"-De vajon az enyémet sem fogja?"

18

"-Viszed a redvàs patàdat a kertemböl, te húsvèti tojàs!

-Kert?

-Lerombolod az ültetvènyt te dagadt disznó!

-Elnèzèst asszonyom, azt hittem, parlagon sètàlok.

-Parlagon is, te mamlasz! És mit gondolsz, mivel foglak gyógyítani ha bajod lesz?

-Gyommal?

-Parlagfű, te apagyilkos! Ha kilövik a hájas segged a csini tunikádból, és közben utólér valami nyavalya, könyörögni fogsz ezért a "gyomért"!

-Elnézést, Asszonyom! Máris kimegyek!

-Ne arra, te anyaszomorító, ne taposs le még többet!"

"-Látom ismerkedsz a helyiekkel.

-Igen, itt mindenki ilyen kedves?

-Nem állítom, de ma szabad övezetben vagyunk. Ezek az emberek, kihasználva a hegyek adta előnyüket, sikerrel védték meg magukat eddig. Na meg nincs is itt semmi igazán a monopoliumok szerint, ami megérné nekik az áldozatot. És épp ezért hoztunk ide. 

-És miért tapostam le szegény hölgy parlagfű ültetvényét?

-Mert egy elefánt vagy. És mert ismerek itt valakit, aki segíthet nekünk."

"-Kituno!

-Alex! Uh, itt az egész brigád.

-Sőt!

-Ez nem lehet! Uram!

-Pihenj! Én nem vagyok katona. Nincs rajtam rangjelzés.

-De a páncél, Uram. Ön ön?

-Én én vagyok. És az idősebb jogán... Kérhetem, hogy tegeződjünk?

-Persze, Uram... Delikvens. Naná!

-Ha megvolt a kötelező bájolgás, Kituno húzd vissza a bugyid a helyére és vigyél minket valahová ahol beszélhetünk!

-Bazd meg, Alex!"

"-Ide skubizz, apikám! Ez a hely totál fényes, csak kicsit ki kell pofozni és akkor patentül megleszünk.

-Egészen pontosan nem értem minden szavad, Csókos, de ez most azt hiszem jót jelent.

-Ja, villany van, víz van, a fűtéssel kicsit szarban leszünk, de még a telefonhálózatokra is fel tudok csatlakozni. Sőt, hoztam néhány kütyüt a műholdakhoz is. A központ nem fog haragudni.

-Egyetértek! Azt gondolom, a hely is megfelelő. Mármint elég nagy. Ha előkerül az az alaprajz, feloszthatjuk és el is kezdhetjük berendezni.

-Úgy lesz, Gyomor!"

"-Teljes a setup. Mostmár elmondod, mire tartogatjuk azt a nagy raktárat a hangár mellett?

-Erre.

-Ez mi, hol van ez, és honnan?

-Srácok, az első raktár kinyitásakor a ruhám letöltött minden infót amire ráláthatok. Ismerem a régi kormányépületek és raktárak alaprajzait. Sőt, azt is tudom, hol mi van bennük.

-Azt akarod mondani, hogy valahol a föld alatt egy teremnyi t.a.l.o.s. pihen egy évtizede legalább?

-Azt.

-És Pancser eltitkolta?

-Talán hasonló okkal, mint amiért mi most itt vagyunk és nem a központban.

-Talán. De az is lehet, hogy ő nem páncélban ment be, amikor bement és így nem jutott hozzá az infóhoz.

-Én meg már kezdtem azt hinni, hogy hülye vagy, hogy állandóan rajtad van.

-Kösz!

-Tehát mikor indulunk?

-És hová?

-Gyanítom, hogy nem egy elhagyatott raktárról van szó, hogy könnyebb legyen a dolgunk.

-Ahogy mondod, Zoé. A kólacég központja mellé kell betörnünk.

-Bazdmeg Delikvens!

-Ezt igennek veszem. Most mindenki pihenje ki magát! Tizenkét darab páncél van abban a raktárban. Nekem nem kell új, a squad pedig egyelőre csak belőlünk áll. Kituno, az elit, és a két Miskolci jómadár. Szerezzünk valamit aminek nagy a raktere, nehéz kilőni, és repül. Az sem baj, ha tud függőlegesen le és fel szállni.

-Éreztem, hogy a "könnyű" részét ránk hagyod.

-Nem, Csókosra. Ott helyben kell majd konfigurálnia a ruhákat. Akár tűzharcban. Azt akarom, hogy kifelé jövet már mindenki be legyen öltözve!

-Mozi?

-Ha lesz még nyitva, utána elviszlek."

"-Mennyire tartod jó ötletnek mindenkire Tálast bízni, api?

-Valójában senkire nem bízom rá, Csókos. Egy rövid kóddal és egy paranccsal bármikor kikapcsolhatom bármelyik ruhát a flottából, amivel egyszer fizikai, tehát vezetékes összeköttetésbe kerülök. És ez a célom. A dns kód előnye. Halott ember még bem okozott akkora galibát, mint amit én tervezek.

-Ha te mondod, api! Csak ne szállj el!

-Nem fogjátok hagyni.

-Nem."

17

"-Minden nap ezt csináljuk.

-Tehát nem lehet baj.

-Azt nem mondtam.

-De még itt vagy.

-Itt.

-Tehát eddig nem volt baj.

-Azt sem mondtam."

"-Kell egy központ.

-Ezt hogy érted? Már van.

-Nekünk magunknak. Ez kicsit hosszabb lesz, mint gondoltam.

-Nemigen akarsz közösködni a Köztársasággal. Miért?

-Nemigen merek bízni bennük. Nem teszem jól?

-Elgondolkodtatsz.

-Ti velem vagytok?

-Ez nem volt egy valódi kèrdès.

-Valóban.

-Mi a terv tehàt?

-A Köztàrsasàg fontos. Idővel talán a vezetést is megismerem. De most egy megbízható erőre van szükség valódi közemberekből.

-Közemberek vagyunk, papi.

-Ti még igen, de elég volt a központ bürokrata hivatalnokaira néznem és láttam, hogy ők már elfelejtették mit is jelent ez."

"-Beszélj!

-Az ipafai papnak fapipája van ezért az ipafai papi pipa papi fapipa.

-Mi van?

-Beszélek. Uhh...

-Nem tartom annyira viccesnek.

-Nézd, itt én vagyok aki vért köhög. Az, hogy nem érted a viccet, nem jelenti hogy mindegyikért fel kell pofozz. Uhh..

-Nem vagyok egészen humoromnál.

-Feltűnt. Pedig téged ezért fizetnek.

-Így aztán eredményeket is várnak tőlem. Te pedig segítesz nekem előhalászni őket.

-Mit akarsz tudni egyáltalán?

-A központ alaprajzát. A belépési kódokat, és hogy ki az Isten ez a kokárdaszínű ex R.I.P. a képen?

-Hahahahahaha..Uhh...hahaha...