-Van?
-Hogyne! A tilalmak a diktátorokkal buktak. Ugyan külföldről maximum csempészünk, de itthon mindig is volt aki zugtermelt. Legalitásba lépve erősen fellendült az üzletük.
-Akkor naná!"
"-Mi a helyzet ezzel a Kituno lánnyal? Miért jött ennyire zavarba?
-Kislány volt 2041-ben, és ott volt amikor lementünk a metróba az Arany Jánoson. Te és Pancser vagytok a hősei azóta. Megszállott lett, katonának állt. Bekerült az elitbe is, de Pancser egy küldetés után nyugdíjazta.
-Kicsit korainak tűnik.
-Papíron máshogy oldotta meg.
-Hogyan?
-Elvette feleségül.
-Micsoda? Mi pedig a nyakára hozzuk a bajt?
-Inkább közelebb vagyunk, baj esetére.
-Én pedig bele számoltam az osztagba. Semmi esetre sem jöhet velünk.
-Egy talos védené meg a legjobban, és szükségünk is van rá.
-Majd hozunk neki egy ruhát. De nem fogom kockáztatni az életét.
-Arról döntsön ő! Neki is ugyanolyan fontos Pancser, mint neked."
"-A terv?
-Néman be, hangosan ki. Mivel megyünk?
-Vár kint egy kiszuperált orosz csoda a hangár előtt. Kicsit kipofoztuk.
-Ki vezeti?
-Aki szerezte. Főnök.
-Remélem ez jobban megy neki, mint a vonatrablás!"
"-Uram... Delikvens, beszélhetnénk?
-Bökd ki, Kituno!
-Csak biztosítani akarom affelől, hogy az én dolgom Pancserral, nem fogja befolyásolni a teljesítményemet az akció során.
-Rendben. Köszönöm! Akkor tíz perc múlva a hangárnál a többiekkel!
-Köszönöm!"
"-De vajon az enyémet sem fogja?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése