31

"Szerelem. Ahogy a szél meglebbenti a függönyt. Nem a függöny, nem a szél. A lebbenés."
(Fodor Ákos)


-Hiányzol.
-Itt vagyok.
-Akkor is hiányzol.
-Mármint, hogy? ...vagy nem tudom...
-Hiányzol. Fáradt vagy, nem vagy boldog, teli van a tököd mindennel. Megint rossz minden. Én sokat örülök, és sok mindennek, de neked mindig rossz kedved van. Haragszol rám apróságokért, és menten felkapod a vizet mindenen. Ha itthon vagyok az a baj, ha a dolgomat végzem, meg az. Ha a színházban vagyok, az zavar, ha sokáig dolgozom, azzal van gond, ha pedig nem csinálok semmit, az dühít fel. Tudom, hogy nehéz, és hogy az sem vigasztal, hogy nekem is az. Csak nem tudom, hogyan tehetném jobbá a dolgokat. Szeretnélek megölelni, elhúzódsz, vagy dacból nem bújsz ide. Aztán megbántasz. És utána már odabújsz. Vagy van, hogy magadtól is, de általában olyankor, amikor valamiért pont nem jó, vagy nem lehet.
-Jó, tudom.
-Beszéljük meg. Oldjuk meg.
-Sajnálom.
-Miért van ez?
-Nem tudom.
-Az nem valódi válasz. Valami oka biztosan van.
-De én nem tudom. Gondolkozom rajta, és akkor sem értem. Azt tudom, hogy nehéz most neked is... Delikvens. Így hívnak mostanában igaz? Azaz... majd akkor így fognak. És már nem élsz majd. És én?
-Nem tudom. Nem mertem megkérdezni.
-Igazán nem tudsz semmit rólunk?
-Lesz egy fiunk.
-Az jó, és lányunk is lesz, ahogy tervezzük?
-Azt nem tudom.
-Hogyhogy? És legalább tudod a fiú nevét.
-Csak a becenevét. Pancser.
-Hát... nem egy bizalomgerjesztő név.
-Csak egy kormányt irányít. Végül is, elég sokra viszi.
-És ettől pancser?
-Nem, azt hiszem azért, mert komolyan is gondolja. Őszintén. De ezért követik olyan sokan. Akár vakon is.
-És akkor te minek kellesz oda?
-Vigyázni rá, és segíteni. De most már csak egy kicsit kellek.
-Veled megyek.
-Azzal csak te is veszélyben lennél.
-Nem érdekel. Ehhez nekem is jogom van, és teljesen kihagytok belőle. Ráadásul a tudásommal segíthetek is.
-Igazad van. Én mégis féltelek.
-Én is téged. Minden egyes alkalommal, amikor elindulsz hozzájuk, és egész végig amíg oda vagy, rettegek hogy soha többé nem látlak. Aztán megérkezel. Minden este, de nem tudom, közben mennyi időt töltesz odaát. Most meg a lábad. Féltelek. Azt érzem, nélkülem öregszel, pedig éppen ez az, amit együtt szeretnénk. Ott vagy és én nem lehetek veled. És ott a fiunk. És egy jövő, amire vigyáznod kell. A kettőnk jövője. És én eljátszom, hogy értem, és persze bízom benned, és teszem itthon amire kérsz, de félek, érted? És nem értem. És érteni akarom. És ott lenni. És segíteni. Eleinte féltem. Azaz nem. Most is félek. De melletted a helyem, neked pedig mellettem.
-Ez a baj.
-Nem tudom. Ez is.
-Gondolkozunk rajta még egy kicsit, és aztán kitaláljuk, és megoldjuk, jó?
-Ühüm.
-Ide bújsz?
-Ühüm.
-Jó éjszakát!
-Jó éjt!
-Dömdödöm!
-Dömdödöm.

30

"-Cefet szarul vagyok.

-Hmm?

-Teli van a tököm, nem találom a helyem, és úgy egyáltalán elegem van az egészből.

-Te elmehetsz. Neked van hová.

-Nektek is lehetne.

-Azon dolgozunk.

-Szerintem meg nem. Most versenyt futunk mindennel. A "kormánnyal" a kólásokkal, az emberekkel, és sok helyütt saját magunkkal is.

-Van jobb ötleted?

-Van. Mi lenne, ha ezek közül választhatnál egyet?
-A kólásokat szeretem püfölni.

-De nem az lenne a legnehezebb, ezért nem is azt választanád.

-Seggfej vagy.

-Miért ne választanánk olyan ellenfelet és terepet, amit ismerünk?

-Komoly házi feladat lenne felkészülni rá. És akad itt néhány paradoxon.

-Tudom. Ez hozzá tesz még egy feladatot. Rögtön az elejére.

-Hmm?

-Meg kell győznöd engem."

"-Mindenki kész.

-Szükséges adatbázisok megvannak?

-Csókosnál.

-Pénz?

-Zsákokban.

-Sok sikert.

-Biztosan itt maradsz?

-Addig én szórakoztatom az ellenfeleinket.

-Időpont? 

-Egy hónappal az előtt, hogy felültem a metróra. De nagyon figyeljetek. Ennek az időnek elégnek kell lennie mindenre. Ha nem érem el, most nem vagyok itt.

-Vigyázz magadra!

-Van egy csomó kütyüm. Meg leszek!"

29

"-Ez viszonylag könnyű volt.
-Nem állítanám, hogy mindannyiunknak.
-Az eredményhez képest nézem a befektetett munkát, és az útközben szembepofátlankodó Murphy törvények számát.
-Fejtsd ezt ki légyszíves!
-Figyelj! Nem esett el senki. Nem került fogságba sem senki... már a Bartholomeo dokit kivéve, de ő a mi foglyunk, az nem számít. Muníció is van még rendesen. És két nap pakolás és rejtőzés után, itt lebegünk a csodálatos, magyar éjszakában. Fejünk felett halkan süvít a szovjet teherszállító helikopter rotorja. Alattunk himbálózik az erőmű teljes orvosi részlege egy hatalmas konténerbe rámolva. Itt állunk állig fegyverben, Alex kezében távcsöves puskával fürkészi az éjszakát. Én azt mondom, ez viszonylag könnyű volt.
-Ha nem számoljuk, hogy az erőmű biztonságosabb felét kis híján leromboltuk, a másikat lezártuk, kétszer leestél a helikopterről és kevés híján kiszakadt a vadonat új bokám a barom börtönigazgató jóvoltából, tulajdonképpen igazad van.
-De?
-De."



"-Mennyi még?
-Nyolc és fél perc.
-Alex?
-Kólások.
-Nekik mennyi?
-Hála "korszerű" szállítóeszközünknek ezek három percen belül lőtávolban lesznek.
-Neked, vagy nekik?"



"-Azt a csinnadrattát!
-Leesett nem?
-Épp időben. De te, ezek ha holnap itt fognak helyszínelni a bázisunk tetején, én nem leszek boldog.
-Nyugodj meg Pancser, megoldom.
-Ettől félek én is.
-Mi kiszedjük amire szükségünk lehet, és reggelre a Borsodiak elhordanak minden fémhulladékot.
-Féltem, hogy valami ilyesmit mondasz.
-Ne félj, amíg engem látsz!"

"-Meg van mindenünk?
-Meg, Delikvens.
-Mindenki rendben?
-Gyomor ülepe be fog kékülni, de ő tűzszerész, nem a páncélos gimnasztika megtestesítője.
-Majd bele tanul. Mi lesz a ronccsal?
-Alex.
-Hermetikusan zárunk, és kettőzzük az őrséget. Rádiócsendet akarok, de minden frekvenciát figyeljünk!
-Hiányoztál főnök!
-Hát még hogy fogok!"