3

"-Itt vagyunk.
-Minek is?
-Azt mondtad, fegyvert akarsz!
-Orgazdához jöttünk?
-Nem. Haza."

"Szolnok külterületén egy elhagyatott tűzoltó gyakorlópálya bejáratánál álltak.
-Emlékszem erre a helyre, Pancser. Paintball pálya volt az én időmben. Innen akarsz fegyvert szerezni?
 -Ma már nem sokan játszanak ilyesmit erre, öregem. A középosztály eltűnésével áthághatatlanná vált a szakadék a gazdag és a szegény rétegek között. Persze, mesterségesen generált felemelkedések, és bukások vannak a mai napig, de az csak cirkusz. A jómódú kevesek kis elszigetelt városrészekben élnek, hogy érintkezniük se nagyon kelljen a nélkülöző tömegekkel. A köztes, polgárinak tartott negyedek pedig csak militarista rendfenntartó központokként üzemelnek. Ez itt nem tartozik a "szerencsés" negyedek közé. Nemcsak a paintball állt le, de már a tűzoltók sem járnak ide gyakorlatozni. Mondjuk, nagyon oltani sem.
-Kölyökkoromban sokat jártam erre. Remek város volt.
-Az volt. Én akkoriban születtem, mikor te húsz körül lehettél. Alig két utcára innen. -Pancser kulcsért kotort zsebébe, majd a vaskos ökörláncon lógó méretes lakathoz lépett. A zár könnyen fordult, szinte alig kattant. Az ember azt várta volna, hogy a kétszárnyú, öreg fakapu panaszos nyikordulással enged az erőszaknak. De csendes, sima ügy volt. A zenész visszazárta a lakatot, és a két jókora lyukon, amik a valamikori zárszerkezet helyén éktelenkedtek, s most a lánc volt átvezetve rajtuk, kijátszotta a külső oldalra.
-Eddig jó. Most pedig azt akarod mondani, hogy a felkelések után ide rejtettetek egy rakás felszerelést és fegyvert, hogy egy napon majd jól jöhet, és most úgy gondolod, eljött az idő. -Egymás mögött mentek. Míg vezetője nyugodt, otthonos lépésekkel haladt az első nagyobb épület belseje felé, az időutazó feszélyezve érezte magát. Elevennek tűnt a sötét, de csitítani próbálta magát. Fáradt, és feszült volt. Két napja  tán, hogy történt ami történt, és még mindig nem ült le önmagával átgondolni a tapasztaltakat. Azt tudta, hogy nem állhat meg, és örült különös segítője társaságának.
-Valami olyasmi. -szólalt meg kisvártatva a másik egy nagyobb belső termen vágva át- Azzal a különbséggel, hogy a készletekkel mi is itt maradtunk. -Hangos kattanás jelezte, hogy Pancser megtalálta a főkapcsolót. A régi neonlámpák pislákolni kezdtek. A 2950-esben megállt a vér. Körülöttük állig felfegyverzett alakok álltak néma csendben, de leengedett puskacsővel. Pokolmély, rekedt hang szólalt meg valahonnan a hátuk mögül.
-A szívbajt hoztad ránk Pancser, bazdmeg!"